Harsányi István: A sárospataki ref. főiskola metszetgyűjteménye
megjelent a Múzeumi és Könyvtári Értesítő 1908., 1909., 1910. és 1911- ik évfolyamaiban
A sárospataki ref. főiskola könyvtárában egy értékes és becses metszetgyüjtemény van, a mely nyelvünk halhatatlan emlékű reformátorának : Kazinczy Ferencznek tulajdona volt. Tőle vette meg azt a tiszáninneni ref. egyházkerület a főiskolának. Kazinczy ugyanis, a mint az az 1806 július hó 28-án Vajai Vay József főkurátorhoz (a kit ő hazája legnagyobb fiának tartott, Váczy: Kazinczy lev. IV. k. 959. lev.) írott leveléből (Először közölte Zsoldos Benő a «Sárospatak Lapok» 1893. évf. 10. számában; majd dr. Váczy J.: «Kazinczy Terencz levelezése» IV-ik (1893.) kötetében 962. sz. a.) kitűnik, egy szőlőt vett az újhelyi hegyen 3000 forinton s egy-két telket is akarván szerezni, hogy szükségében nagyobb összegű pénzre tegyen szert, gazdag könyvtárát és szép képgyűjteményét megvételre ajánlotta, a többek között a sárospataki és debreczeni főiskolák elöljáróságainak is, hangsúlyozván említett levelében (nyilván a tanítványi hálás szív sugallatára), hogy az elsőség «minden más vevő közt» Sárospataké lesz. Az egyházkerület az 1806 október hó 5-én s következő napjain Sátoraljaújhelyben tartott közgyűlésén csakugyan el is határozta, hogy a könyvtárt és képgyűjteményt 2000 rhénus forintért (ennyit kért Kazinczy a két gyűjteményért) megveszi. E gyűlésen Kazinczy maga is jelen volt s tájékoztatta annak tagjait mindkét gyűjtemény tartalma felől. A gondnokság a vételári összeg előteremtésére mindjárt ott a gyűlésen gyűjtést rendezett s a jelenlevők közül Vay József 100 frtot, Lónyay Gábor 50 frtot, Kazinczy Péter 60 frtot, Komjáti Ábrahám 50 frtot adományozott. A még hiányzó összeget részint mások adományaiból, részint a főiskola pénztárából fizették ki.
A gyűjteményeket maga Kazinczy szállíttatta szekéren, ládákban, 1807-ben Széphalomról Sárospatakra. Majd 1807 február hó 22-én Vajai Vay József főkurátorhoz intézett levelében (Először közölte Zsoldos Benő a «Sárospataki Lapok» 1893 . évf. 11. számában; majd dr. Váczy: «Kazinczy Ferencz levelezése» IV. k. 1077. sz. a.), melyben a vételár utolsó részletének kifizetését kéri, ezt írja : «Többet adtam, mint igértem; a képek száma 1081, a könyveké meghaladta az 1400-at». Ugyan e levél szerint a két gyűjteményért utólagosan már csak 1694 forintot kért, miután a vételárból 250 frtot az egyházkerületi közgyűlésen elengedett s két munkának az árát (melyek a főiskola könyvtárában már meg voltak) leszámította. A könyvtárát különben 1200 frtra, a képgyűjteményét pedig 800 frtra becsülte. Kazinczy gyűjteményeinek anyagát hazai és külföldi gyűjtőktől vásárolta. A metszetgyüjteményre vonatkozólag a Kultsár István által szerkesztett «Hazai Tudósítások» czimű folyóirat 1807. évi folyamának 19-ik füzetében, a «Magyarországnak talán első abrosza» czimű czikkében azt írja, hogy «ezt (t. i. az abroszt) ezernél több darab Mappákkal ‘s rajzolatokkal együtt ezelőtt mintegy két esztendővel (tehát 1805-ben) Baváriából kapta». Az is kitűnik e czikkből, hogy Kazinczy a térképeket egy bajorországi gyűjtőtől vásárolta. A metszetek nagy gonddal papírlapokra vannak fölragasztva, lehetőleg nagyság és tartalom szerint csoportosítva s kötetekbe kötve. A kötetek száma jelenleg 29. Eredetileg 30 volt, de az ötödik elveszett*. Minden egyes kötet előtt Kazinczy sajátkezűleg, latin nyelven írt tartalomjegyzéke olvasható. Kazinczy teljesen tisztában volt gyűjteményének értékével és becsével, a mi kitűnik a debreczeni főiskola consistóriumához 1806 július 27-én írt levelének (Először közölte Zsoldos Benő a «Sárospataki Lapok» 1893. évf, 10. számában; majd dr. Váczy: «Kazinczy Terencz levelezése» IV. k. 962. sz. a.) következő részleteiből is: «Ez a gyűjtemény írja — oly kincs, melyet idegen kézre ereszteni helyrehozhatatlan kár, sőt minthogy olly kezek közzé juthat, a’ hol némelly darabjai örökösen el lesznek zárva, Haza ellen elkövetett vétek lenne. Vagyon nevezetesen Mappáim között három ollyan, a’ melyekért a’ Bavariai Correspondensnek száz forintot Ígértek, és nem adta.» stb. «Oly tudományos főknek — folytatja — mint a’ kikhez itten szóllok, nem szükség mondanom, hogy egy parányi, megszakadozott, elszennyesedett mappácska, de a’ melly a’ Rézmetsző mesterség feltalálása’ idejében dolgoztatott, nagyobb becsű dolog, mint mind azok a’ sok és igen szép mívű mappák, mellyeket Karacs metszett ’s Görög Demeter Ur kiadott.» Ugyancsak a térképekre vonatkozólag írja 1806 június 5-ikén Schedius Lajosnak : «Sie finden hier einen Theil der schätzbarsten Karten. Ich habe noch einige in 12 Format vom Jahr 1561 in Kupfer geätzt» (Dr. Váczy : «Kazinczy Ferencz levelezése». IV. k. 933. sz. a.). De kitűnik abból is, hogy egyik-másik becsesebb metszet művészének a rövid életrajzát s méltatását annak a papírlapnak a hátára írta föl, a melyre az illető metszet van fölragasztva (Pl. XXVIII. k. 1. sz., XV. k. 68. sz. stb.). Ezt a Kazinczy-féle metszetgyüjteményt óhajtom e folyóirat t. olvasóival megismertetni, abban a reményben, hogy a művészet és történelem kedvelőit e gyűjtemény tartalma érdekelni fogja. Hátha találkozunk ebben olyan metszetekkel is, a melyek a tudományos világ előtt eddig ismeretlenek voltak. A gyűjtemény tartalmát három csoportba sorozva fogom, az ábrázolt személyek kronológiai sorrendjében bemutatni. És pedig
I. Az arczképeket és czímereket.
II. A várak, városok és csaták képeit.
III. A különféle térképeket.
Minden egyes metszet rövid ismertetésének a végén zárójelben jelzem a kötet számát és a sorszámot, hogy ha majd esetleg valakinek tudományos czélból egyik vagy másik metszetre szüksége lesz, az egy pillanat alatt föltalálható legyen a gyűjteményben.
* Az elveszett ötödik kötettel kapcsolatos információt pontosította Gulyás József, a „Kazinczy mint gyűjtő” című, a Debreceni Szemlében 1933-ban (p. 272-278) megjelent cikkében: „az V. kötetről fogunk néhány szót szólni, melyet ő – elveszettnek tartván – nem ismertetett. Ennek régi száma Z 266, mostani könyvtári száma N 811. Alakja kis 8°, borítólapja azonos a többi metszetgyűjtemény kötetével. 52 pénznek tartalmazza a metszetét, a legtöbbét két oldalról mutatva, alig van 2-3, melyeknek csak az egyik oldala van előttünk.”
Harsányi István és Gulyás József cikkei óta a gyűjteményből a tizenhatodik kötet elveszett.
